Céges háttér (9/10)

Amit az Amwayről a leges legelején érdemes tudni, hogy ő ennek az iparágnak a legstabilabb szereplője. Több, mint 60 év tapasztalat, rengeteg kihívás és még több emberi történet alapozza meg a máig tartó sikerét. Lehet bármilyen jó egy cég, lehet bármennyire jó a terméke, a csapata, érdemes tisztába lenni avval, hogy ő soha sem lesz az első. Az MLM alapját az Amway tette le (idehaza is), és minden nyűgjével és bajával együtt még mindig ő az, akit látatlanban bárkinek lehet ajánlani, a cég nem kérdés, az tuti nem megy tönkre.

A történet két barátról szól, akik kimagaslóan jó minőségű termékeket árultak egy egyedi visszaosztási rendszer alapján, struktúrálva a fogyasztók rendszerét. Ők kezdték el szisztematikusan használni a csoportokat leválasztó rendszert, és a vezetői bónuszokat is. Maga a rendszer kiállta az idő próbáját, habár egy alapos ráncfelvarrás igen jót tett volna neki. Az alapok azonban szinte semmit nem változtak.

A rendszer eredetileg arra lett felépítve, hogy a tagok részben fogyasztják a terméket, másrészt eladják. A cél az volt, hogy azok kiemelkedését segítse, akik nem csak a direkt értékesítésben, hanem az eladók toborzásában is sikeresek. Ehhez igazodott egy klasszikus unilevel visszaosztási rendszer, mely a ma is működő közvetlen értékesítési jutalékot osztja fel a teljesítmény alapján. Ez egy kicsit nagyobb hangsúlyt tész a kifizetéseknél a valódi teljesítményre, az emberi tényezőket picit háttérbe helyezi.

Ehhez volt a cégnek igen jó képzési rendszere is, habár az eredeti koncepció nem igazán volt egy idő után tartható, mivel az emberek elkezdtek tömegesen beáramolni. Ennek oka az volt, hogy az eredetileg eladásközpontú tevékenység átalakult az emberek beléptetésére fókuszált hálózatépítésé. Egyszerűen az jobban fizetett, és aki tudott eladni, annak igazából azt nem kellet megtanítani. A hetvenes évek közepére olyan mértékűvé vált a cég, hogy az amerikai adóhivatal másfél évig tartó vizsgálatot rendelt el (felfüggesztve a cég működését). Azt feltételezték, a cég kifizetései nem valósak, s az egész rendszer csupán egy pilótajáték. Mivel semmit nem találtak, a cég újraindulhatott, megnyitva az utat minden más MLM cég terjeszkedéséhez is. 

Az újabb áttörést a nemzetközi terjeszkedés hozta meg, minden egyes országot külön egységként kezelve a rendszerben. Ez akkor, a nyolcvanas évek elején teljesen megfelelt az igényeknek, de az ezredfordulón ez már nem volt igazán működőképes, hogy az elszeparált területeket elkezdték nagyobb egységekké átalakítani. De maga a rendszer szinte semmit nem változott.

Ami viszont változott, az a termékkőr. Először a cég megvásárolt egy csúcsminőségű kozmetikum márkát, majd a táplálék kiegészítő tabletták nagyágyúját is, amivel a forgalom jelentősen megnőtt. Ehhez jött 1999-ben a Quickstar, az internetes kiskereskedelmi felület elindítása, melynek egy rövid idő után megjelentek a helyi mutációi is. De bárhogy is legyen, a fő bevételi forrás a klasszikus termékkőrből származik a mai napig is.

A másik oldalról a hálózat nagy vezetői elkezdték összerakni azt az ismeretet, amit az évek során összegyűjtöttek, s ebből egy másodlagos hálózat is kialakult (nem is egy). Ezek közül a Network 21 idehaza a legismertebb, de Németországban, illetve a világ más részein más ilyen rendszer is van. Ezek egyrészt adnak a hálózati tagoknak egy igen jó képzési programot (az anyacégtől függetlenül), másrészt a vezetőknek egy olyan extra bevételt termel, mely a termékforgalmazás utáni jutalékot kiegészíti. Több más hálózat azzal tudott sikereket elérni, hogy a képzést monopolizálta, vagy legalább is kötelezően nullszaldós oktatást írt elő a cég vezetőinek.

Kezdők támogatása (7/10)

A kezdőket egy igen egyedi, az egész MLM-világ egyik legfurcsább képződményével segítik, az egy vonalba helyezett emberek hálózatával. Ebben elveszik az az információ, ki kit hozott be, s nem értékelik extrán azt, ha valaki több embert hozott be, mint a másik. De a dolog működik, mert evvel az Amway rengeteg embert vonz be. Első lépésben egy lendületes forgalomnövekedést indukálnak a hálózati tag alatt, érdemi bevétel nélkül, s az az ígéret, hogy amikor elkezdi a 2., 3. stb. vonalat építeni, az első lábba befektetett munka megtérül. Egy kezdőnek a lelkesedésre és annak tudatára van szüksége, hogy ez a dolog működik, és erre ez a rendszer alkalmas.

Kis vezetők javadalmazása (5/10)

Az egy vonalba rendezett emberekkel tényleg túl lehet lendülni a kezdeti félelmeken, de a második vonal építésénél ez igen kegyetlen helyzettel szembesül a hálózati vezető. A második lábnál ugyanis egyedül kell beönteni elegendő számú embert (használva persze a láncba bekerültek ajánlásait is), hogy az alatta lévő embereket lelkesítse. Ha ezt nem tudja megtenni, avval ugrott a saját esélye, és azoké is, akik az ő 2. vonalába kerültek bele (nem lesz meg nekik a kezdeti lendület, ami motiválja őket). Gyakorlatilag egy lapra tesznek fel mindent, a hálózati tag lelkesedésére. Ha ő ez a fajta embertípus, rengeteget tud evvel keresni, ha nem, akkor bukta a történetet. És ez a többséggel szemben egyszerűen nem korrekt. Pont ezért az értékelésben a középvezetők pontértéke alacsonyabb.

Arról nem beszélve, hogy hiába van akár több száz ember az egyik vonalban, amibe természetesen a hálózati tag munkája is benne van, pénzt zömmel csak a második lábából fog keresni. Ez a metodika egy közel szimmetrikusan növő bináris rendszernél nem okoz frusztrációt, de egy unilevel hálózatnál zavaró. Arról nem is beszélve, hogy azonos munkával egy klasszikus építkezési módnál kevesebbet hoz a konyhára. Itt jönnek elő azok a kérdések, ami régen a kezdőknél okozott kihívásokat, s ezen a szinten látszik ezen rendszer legnagyobb gyengéje. A nehézségeket nem orvosolták, csupán időben eltolták.

Nagy vezetők javadalmazása (7/10)

Az egy vonalba rendezett hálózat fő haszonélvezői a nagy vezetők. A mélységből az alattuk levő hálózat teljes forgalmának egy százalékát megkapják, ami nem kis pénz, az egyéb vezetői ösztönzőkről nem is beszélve. Csak a stabilitása ezen rendszereknek eléggé kérdéses. Minden hálózat ma már igényli a folyamatos növekedést, erre van az összes képzési rendszer is kihegyezve. Ha egy vonal végén nincs havi 20-30 új belépő, akkor az egész mutatvány bukik. Hatalmasat tud egyik hónapról a másikra a forgalom esni egy vonalban, mert az emberek nem lesznek motiválva, hogy megvegyék a termékeket. Ugyanis elég változó, mekkora a bevétel, amíg nincs legalább három hosszú vonala valakinek (2-300 taggal) 

Összességében

*Az eredmény a részpontok mértani átlaga (a pontok szorzatának negyedik gyöke). Azért nem az elterjedten használt számtani átlagot választottam eredmény-mutatónak, mert az egyes tényezők hatását az túlzottan kisimítja, de ezen oldal alapvetően a cégek közti leheletnyi különbségek kimutatására törekszik.

Átlagosan elmondható, hogy minden gazdasági rendszer végeredményét mindig a leggyengébb teljesítményű részleg, tevékenység határozza meg. A mértani átlag pont ezen alul teljesítő részek hatásának kiemelésére való. Az azonos összpontszám esetén annak lesz az értéke magasabb, melynek az értékei kevésbé térnek el egymástól.